Szociális jutalmazás

Minek örül jobban a kutyád? Neked, vagy a jutalomfalatnak a kezedben?

Akik járnak hozzám bármilyen foglalkozásra, biztosan hallottak már tőlem valami hasonlót:

“Örülj a kutyádnak, dicsérd számára is jól érzékelhetően, ha valamit jól old meg! Minden egyes, jó irányba tett mozdulata jutalmat érdemel, mert ezzel alakítod ki a kívánt viselkedést. Az sem számít, ha indiántáncot jársz, örüljetek együtt, ez nem az a közeg, ahol emiatt kinevetnek.”

Találtam egy vizsgálatsorozatot, ami nem csak alátámasztja, amit a foglalkozásokon szoktam kérni a gazdiktól, hanem ezen túlmutatva, fontos tanulságokat is megfogalmaz a kutyák preferenciáinak alakulásáról.

Először is tapasztalatból írom, hogy annál gyorsabban nem tudtam még megtanítani kutyáknak új dolgokat, mint amikor megfelelő markerhasználat és jutalomfalat mellett valóban a tudtára hoztam azt is, hogy örülök a mozdulatainak, az eredményeinek, az aktuális viselkedésének - történjen ez valamilyen sport/trükk tanításánál, viselkedésterápiában, vagy a mindennapokban. Lehet szó akár menhelyi, gazdátlan kutyákról, a sajátjaimról, vagy épp egy tanulónkról - ez a stratégia mindig gyorsabban hoz eredményt, mintha csak némán klikkelgetnék, vagy szó nélkül adagolnám a jutifalatot.

Dicséret = szociális jutalmazás

Érthető, hogy a dicséret ember-ember interakcióban jutalomként funkcionál. Emlékezz csak rá, milyen megelégedettség tölt el, ha egy jól elvégzett munka után valaki megdicsér. Azt érzed, megérte megcsinálni, ezért következőleg is szívesen foglalkozol a feladattal.

De hogyan lehetséges az, hogy egy másik faj egyede is jobban teljesít, ha én ember módra dicsérem valamiért? Tényleg megértik a kutyák, vagy csak összekapcsolták a jutalomfalat érkezésével?

Mielőtt továbbmegyünk, meg kell ismerkednünk az elsődleges és másodlagos megerősítők fogalmával:

Elsődleges megerősítők: olyan veleszületett, biológiailag kódolt tényezők, amik ahhoz kellenek, hogy az egyed túléljen. Nem szükséges előzetes tanulás ahhoz, hogy, ezek a tényezők valóban jutalmat jelentsenek és motivátorként működjenek. A legkézenfekvőbb ilyen tényező az élelem, de lehet akár a fájdalom elkerülése is.

Másodlagos megerősítők: semleges ingerek, amik akkor válnak jutalmazóvá, ha valamilyen elsődleges megerősítővel társítjuk őket. Ilyenek például a markerek; a klikker hangja, vagy a szóbeli markerek (yes!, szuper!, stb.), ha utánuk egy elsődleges megerősítő, például jutifalat érkezik.

Tehát a fő kérdésünk, hogy a dicséret, mint szociális jutalmazási forma tényleg képes-e elsődleges megerősítőként működni.

Vajon a több tízezer év együttélés alatt tényleg kialakult olyan mély kapcsolat kutya és ember között, ami képes volt áthuzalozni a kutyák agyát?

Lehet-e a kutya viselkedésének elsődleges motivátora a tőlünk, emberektől érkező dicséret?

Miért nehéz ezt vizsgálni pusztán a viselkedés alapján?

• mert a korábbi tanulási történet jelentősen befolyásolja a kutyák szociális viselkedését és az új dolgok tanulását

• sokszor tekinthetnek élelemszerzési stratégiaként a gazdival való interakcióra

• egy bizonyos pillanatban adott válaszukat befolyásolja a mentális és biológiai állapotuk, közérzetük és az adott helyzet

• nehéz elkülöníteni a szociális jutalmazás és az étel, mint jutalom hatását a tanulásra, mert sok tréningmódszer együtt alkalmazza a kettőt

Amit viszont biztosan tudunk korábbi vizsgálatokból - és persze a mindennapi tapasztalatainkból -, hogy a kutyáink erősen fogékonyak a szociális jelzéseinkre, legyen az egy apró mozdulatunk, az arckifejezésünk, a tekintetünk iránya, vagy ha mutatunk valamerre. Ennek egyik oka pedig, hogy bizony bennünk és a kutyánkban is oxitocin, köznapi nevén boldogsághormon szabadul fel akárhányszor kapcsolatba lépünk. (Gondoljatok csak a terápiás kutyák hatására, vagy a puha bundára a kanapén este.)

Kapcsolat -› oxitocin felszabadulás -› kellemes érzések -› kapcsolat keresése - és így tovább… a kellemes érzések arra vesznek rá, hogy egyre gyakrabban keressük egymás társaságát.

Viszont ha a viselkedésteszteken túlmenően szeretnénk vizsgálni, hogy valójában mi zajlik a kutyák fejében, amikor élelemmel vagy dicsérettel jutalmazzuk őket, a jelenleg legcélravezetőbb módszer az éberen végzett funkcionális MRI vizsgálat.

Forrás: Canva

Itt érkezik az érdekes rész!

2016-ban végeztek egy vizsgálatsorozatot, aminek az volt a célja, hogy kiderítsék, hogyan értelmezi a kutyák agyának jutalmazóközpontja a szociális dicséretet a táplálékhoz képest, és hogy az eredmények képesek-e előrevetíteni, hogy az adott kutya hogyan fog dönteni valós élethelyzetben. A dicséretet vagy az ételt preferálja majd?

Így zajlott a vizsgálat:

Első fázis:

A résztvevő párosok már tapasztalt MRI-s alanyok voltak, így a kutyák képesek voltak nyugodtan, mozdulatlanul feküdni a szkennerben.

A kutatók kiválasztottak 3 jól megkülönböztethető tárgyat, és egy bizonyos protokoll szerint kondicionálták a tárgyakhoz kapcsolódó következményeket:

A tárgyakat egy látótéren kívül elhelyezkedő kísérletvezető mutatta be hosszú botok végén, körülbelül 60 cm távolságra a kutya orrától. Minden tárgy bemutatása pontosan 10 másodpercig tartott, amelyet azonnal követett a társított kimenetel.

1. A játék autó után szociális dicséret következett = a gazdi belépett a kutya látóterébe és lelkesen dicsérte 3 mp-ig.

2. A játék ló után virslit kaptak a kutyák úgy, hogy embert közben nem láttak.

3. A hajkefe bemutatása után semmi nem történt.

   
   

Az első kísérletben azt találták, hogy a kutyák többségénél (15-ből 13-nál) az agy jutalmazóközpontja legalább annyira, vagy még jobban reagált a dicséretet előjelző ingerre, mint arra, ami az étel érkeztét jelezte előre. Vagyis amikor meglátták a játék autót, arra intenzívebb aktivitással reagált a jutalmazóközpontjuk, mert tudták, hogy utána a gazdájuk megdicséri őket. És ez a mérhető aktivitás erősebb volt, mint amit a játék ló váltott ki - pedig azután virslit kaptak.

Ez arra utal, hogy egy átlagos családi kutyának a gazdája figyelme és dicsérete legalább olyan értékes, mint az étel, sőt, néha még értékesebb, mint az alapvető biológiai szükségleteit kielégítő eledel. Az pedig, hogy a szociális jutalmazásnak ilyen erős hatása van, jól mutatja, mennyire alkalmazkodtak hozzánk, és milyen egyedülálló kapcsolat alakult ki a két faj között.

Második fázis:

A második kísérletben azt vizsgálták, hogy okoz-e bármiféle csalódást a kutyákban a dicséret elmaradása (negatív perdikciós hiba). Ebben a kísérletben már nem a várakozási fázist (a tárgy mutatásának idejét), hanem a jutalomátadás időablakát vizsgálták, amikor a gazdinak dicsérnie kellett volna a kutyát.

Megmutatták nekik a játék autót, de a gazditól származó dicséret elmaradt, ez pedig mérhető volt a jutalmazási központ aktivitásának csökkenésében. Minél nagyobb mértékben esett vissza az aktivitás, feltételezhetjük, hogy annál csalódottabb volt a kutya.

A második kísérlet eredményei egybeestek az elsőkkel;

a dicséret elmaradására szignifikánsan erősebben reagáltak azok a kutyák, akik a dicséretet előjelző ingerre magasabb agyi aktivitást produkáltak korábban.

Harmadik fázis:

A harmadik vizsgálat kérdése az volt, hogy a jutalmazóközpont aktivitásának eltérései megmagyarázzák-e a kutyák laboratóriumon kívüli viselkedését. Ehhez pedig egy Y alakú labirintust építettek nekik, ahol két útvonal közül választhattak; a gazdihoz mennek, vagy a kirakott táplálékhoz mennek.

Az Y labirintus sémája. Forrás: Awake canine fMRI predicts dogs’ preference for praise vs food. Cook et al. 2016.

A kutyákat egy központi várakozóhelyiségből engedték szabadon, és egyetlen döntést hozhattak. Ha a gazdához futottak, ő megfordult, és lelkes szóbeli dicséretben és rövid simogatásban részesítette őket. Ha a tálhoz futottak, elfogyaszthatták a falatokat. A gazda és az étel helyét véletlenszerűen cserélgették a próbák között, így statisztikailag kiszűrték az állatokra gyakran jellemző térbeli oldalpreferenciákat (side bias).

Azok a kutyák, akiknek a jutalmazóközpontja magasabb aktivitást mutatott a dicséretre a szkennerben, szignifikánsan kisebb valószínűséggel pártoltak el a gazdájuktól az Y labirintus próbái során. Fordítva, azok, akiknél az étel okozott nagyobb aktivitást, szinte képtelenek voltak elszakadni az ételes táltól.

A kísérlet adatai egyértelműen rávilágítanak arra a tényre, hogy a kutyák jelentősen eltérhetnek a jutalompreferenciák tekintetében. Az egyedek közötti különbségek mögött pedig egy stabil neurobiológiai vonás áll.

Ezért fontos, hogy - többek között - ennek tudatában állítsuk fel, szabjuk egyénre a képzési stratégiáinkat.

A fenti vizsgálat alapján a kutyák három jól elkülöníthető csoportba sorolhatók:

1. Szociálisan vezérelt: (kb. 25-30%)

Ezen egyedek számára a gazdától érkező szociális interakció önmagában is elsődleges megerősítőként funkcionál, amely akár felülírja a legalapvetőbb túlélési ösztönt, a táplálékszerzést.

2. Táplálék-vezérelt: (kb. 10-15%)

Az Y labirintusban ragaszkodtak az ételes tálhoz és nem mutattak csalódást a dicséret elmaradásakor.

3. Ambivalens / Kiegyenlített kutyák: (kb. 55-65%)

Az MRI-ben megközelítőleg azonos reakciót, vagy enyhe pozitivitást mutattak valamelyik ingerre. Ezen kutyák viselkedése az Y labirintusban instabil és változatos volt, folyamatosan váltogattak a gazda és az étel között.

És ha “kajás” a kutyám, az azt jelenti, hogy nem szeret?

Közel sincs erről szó. Sokkal inkább szól ez a vizsgálati sor arról, hogy a más-más preferenciákkal rendelkező kutyák erősségei másban/máshol rejlenek.

• Egy erős szociális preferenciával rendelkező (magas dicséret aktivációs) kutya ideális jelölt a terápiás, segítő vagy vakvezető munkára, ahol az emberi arcra és visszajelzésekre kell jobban fókuszálnia. Ahol kiemelten fontos, hogy azonnal és jól reagáljon a gazdi rezdüléseire, és ahol a táplálék, mint jutalom nem alkalmazható folyamatosan a munka során.

• Ezzel szemben azok az egyedek, akik a neurális teszteken erős táplálék-preferenciát mutatnak, és kevéssé igénylik a szociális elismerést, valószínűleg alkalmasabbak olyan nehéz terepen végzett feladatokra, amelyek maximális függetlenséget, önállóságot és kitartást igényelnek, emberi irányítástól távol (például mentő- és keresőkutyák), ahol a primer hajtóerő a zsákmányösztön vagy az alapvető (táplálék/játék) jutalom megszerzése.

• Azok a kutyák pedig, akik nem rendelkeznek erős preferenciákkal, a specifikus feladatok helyett valószínűleg tökéletes, alkalmazkodó családi kedvencek lehetnek.

(Bár itt megjegyzem, hogy a kutya-gazdi kapcsolata és az alkalmazott tanítási módszerek - ugyan a neurológiai, genetikai kereteken belül, de - alapvetően befolyásolják a kutya fejlődését és viselkedését.)

Hogyan tudod mindezt hasznosítani?

• Ne fukarkodj a dicsérettel, mert ezzel jelölöd ki a kutyád számára az utat: hogyan viselkedjen, merre haladjon tovább - akár egy feladat tanulásánál, akár a mindennapokban.

• A viselkedést a következmények alakítják. A dicséret kellemes érzéseket, megelégedettséget és örömöt kelt. Ha azt szeretnéd, hogy egy viselkedés egyre gyakoribb legyen, kezdd el dicsérni a kutyádat, amikor éppen produkálja.

• A korábbi tanulási történet jelentősen befolyásolja a kutyák döntéseit egy adott szituációban. Ez okozza a legnagyobb nehézségeket például a viselkedéstesztekben is. Egyáltalán nem mindegy milyen paradigmák, tréningmódszerek mellett döntesz, mert a hatásaik hosszútávon jelen lesznek a kutyád személyiségében, a kapcsolatotokban és a mindennapi életetekben.

Szeretnéd fejleszteni a kapcsolatotokat? Tiltás helyett taníts alternatívákat!

Források:

Peter F. Cook, Ashley Prichard, Mark Spivak, Gregory S. Berns, Awake canine fMRI predicts dogs’ preference for praise vs food, Social Cognitive and Affective Neuroscience, Volume 11, Issue 12, December 2016, Pages 1853–1862, https://doi.org/10.1093/scan/nsw102

Cinzia Chiandetti, Silvia Avella, Erica Fongaro, Francesco Cerri. Can clicker training facilitate conditioning in dogs? Applied Animal Behaviour Science, Volume 184, 2016, Pages 109-116, https://doi.org/10.1016/j.applanim.2016.08.006

Hiby E, Rooney N, Bradshaw J. Dog training methods: their use, effectiveness and interaction with behaviour and welfare, Animal Welfare. 2004;13(1):63-69. https://doi.org/10.1017/S0962728600026683